TOP Termékek
Brontei pisztácia, a "zöld arany"
Szicília az egyetlen olyan olasz régió, amely a pisztácia termesztésével foglalkozik (botanikai faja "Pistacia vera"). Az Etna környékén élő emberek több mint három ezer hektárnyi területen specializálódtak a pisztáciára, ami jól kifejezi, hogy ezen a terület ez a fő termény (több mint 80%-a a regionális területnek) és az ültetvényekre igen csak sajátos körülmények jellemzők.
Bronte-t, a pisztácia Édenkertjének is tekinthetjük, mivel az ott termő gyümölcs aromája, íze és jellegzetes smaragdzöld színe általánosan elismert, egyedi és különleges. A "zöld arany", ahogy a brontei zöld pisztáciát nevezik, a legfontosabb gazdasági erőforrás a hatalmas Etna környéki területnek és az ott élő embereknek. Összevetve az Etna vulkanikus talaját, a hőmérsékleti jellemzőket, az ottani növény fajtáját és azt a kultúrális hagyományt, a brontei pisztácia kultúráját, ami apáról fiúra száll, mindezek eredményeként az itt termő, kiváló minőségű és nagyon értékes gyümölcs rendkívül népszerű az európai és japán piacokon főleg jellegzetes mérete és intenzív zöld színe miatt.
A bontei zöld pisztácia édes, finom és aromás. Mindenekfelett egyedülálló. A Földközi-tenger térségében és az Amerikában található ültetvények terméseitől jól megkülönböztethető sajátságos, érzékszerveinkkel jól tapasztalható tulajdonságai teszik egyedivé a világon. Egyaránt nagyra értékelik az olasz és a külföldi piacokon az eredeti íze valamint a konyhában, a cukrászatban való sokoldalú felhasználhatósága miatt. Használják az édesiparban, ahol tortákat, süteményeket, nugátokat, habokat, édességeket, fagylaltot, és a gránitát készítenek belőle, de nagyon finom az elő-és főételekben egyaránt, vagy a tipikus szicíliai aranciniben, de szép mennyiségben használják a felvágottakban is (nagy a mortadella), valamint a kozmetikai iparban.
Gyakori kérdések (brontei pisztáciáról)
A pisztácia tényleg a fán terem?
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Aenean euismod bibendum laoreet. Proin gravida dolorIgen, a pisztácia tényleg a fán nő, és a megjelenésük ezeken a fákon kissé meglepő. Nem valami magasak, maximum 1.8 métert érik el. A pisztácia fa ága és törzse vékony és egyenetlen. A levele ritka látvány, mert csak akkor jelenik meg, ha a fa termést hoz…ami kétévente van!
Miért csak kétévente van szüret?
A pisztácia fa nem valami furcsa mutáns fa :) Ez valójában egy teljesen átlagos fa, mely egyébként követve a szezonális cilusokat, évente egyszer terem. A pisztácia "sajátossága" a brontei gazdákban rejlik. Ők zseniálisan észrevették, hogy a pisztácia fa jobb minőségű és több termést ad, ha kihagynak egy betakarítási évet. Ha a fa nyugszik egy évet, több energiát ad bele a gyümölcsbe. A mai napig Bronte falujában kétévente van szüretelés.
Miért olyan nehéz a pisztácia szüretelése?
Egy szó: gyanta. Képzeld el magad a pisztácia fa alá, egy forró szicíliai napon, ahol a hőmérséklet elérheti a 40 Celsius fokot is. Miközben próbálod leszedni minden egyes kis pisztáciát a fáról, azon kapod magad, hogy a hajad ragad. Ugyanis gyanta borít minden vékony ágat. Nem valami kellemes érzés. Egy tanács: Ha valaha is adódik egy olyan lehetőség, hogy pisztáciát szüretelhetsz, vegyél fel kalapot vagy sálat, mint ahogy egy igazi szíciliai tenné :)
Mi teszi a brontei pisztáciát olyan egyedivé?
A pisztácia fa, amely Brontét olyan híressé teszi, nem csak Bronte falujában és a környező vidéken terem. Viszont csak az Etna hegy lábánál lévő megkövesedett láván tud növekedni. Az emberek megpróbálták máshova ültetni a fákat, de az összes ilyen kísérlet eredménytelen lett.
Ezenfelül, a konkrét botanikai pisztácia, ami Brontében terem, a Pistacia vera, az egyetlen típus, amely bármilyen édesség elkészítéséhez használható. Sőt, a brontei pisztácia soha nem sós és nem fogyasztják önmagába, mint más magvakat.
Miben különbözhet a brontei pisztácia más pisztáciától?
A brontei pisztácia nagyon különbözik azoktól a pisztáciáktól amit a legtöbben használnak. Az első dolog ami szembetűnő, az az élénk zöld színe. Különösen az után, hogy a pisztáciát le szedték a fáról, színük olyan intenzív, és világos, hogy azt fogod hinni, hogy egy kis zöld villanykörtét tartasz a kezedben. A gyümölcs maga is egy kicsit kisebb és hosszúkásabb, mint más fajták. A kis zöld szemet egy lila bársony-szerű hártya borítja, a hártyás részt is meglehet enni, de el is lehet távolítani. A hártyás brontei pisztácia valóban nagy kihívást jelent, de ha gyümölcs friss és elég türelmes vagy , akkor a jutalom nem marad el. :)
A gyümölcsöt egy kemény héj védi, ami magától szétnyílik amikor a gyümölcs megérett. Ha nagyon óvatosan veszed ki a gyümölcsöt a héjából és ép marad, mint egy pár "természetes" csipesz. A brontei emberek az ép pisztácia héját csipeszként szokták használni, hogy eltávolítsák a tüskét vagy a szálkát.
A héjon kívül is van még egy réteg vagy ahogy a bronteiek nevezik, grolla. Ez egy bőrszerű réteg, amely változtatja a színét. Először vörös és rózsaszín, majd mikor megérik fehér lesz. A grolla a leginkább illatos része a pisztácia gyümölcsnek. Az illata olyan erő és átható, hogy pár pisztácia héj elegendő ahhoz, hogy egy egész szobát betöltsön az illatával.